Akiknek ez már történelem...

Vannak még emberek akiknek ez a kor volt az élete része, de ők már egyre kevesebben vannak ! A ma élő emberek nagy többségének viszont ez már "csak" történelem...

Barta P.

Emlékezzünk, hogy legyen ma mit ünnepelnünk !

Tizenkét kívánság,mely még mindig aktuális ! 

 

sakema

Tar Sándor

Tar Sándor Hajdúsámson szülötte tizennégy éve halt meg, 2005 január 30.-án.

"Alighanem a Kádár-kori Magyarország legteljesebb irodalmi lenyomatát hagyta ránk. A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai – az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz.” 

Élete utolsó periódusában nem kiskanállal mérték neki a kínokat. Nagyjából mindenki elfordult tőle, a levegő elfogyott körötte – minden egyes napért megszenvedett. Mint ingázó hősei, úgy járt ki-be a pszichiátriára, miután nem jártak sikerrel öngyilkossági kísérletei, s terveivel ellentétben halálra sem ihatta magát a belédiktált hatalmas gyógyszerdózisok miatt. Voltak hetei, amikor – a kurátorok nagyobb dicsőségére – annyi pénze nem volt, hogy rendesen egyen; ilyenkor egy adag szaftot ebédelt egy szelet kenyérrel a Tesco önkiszolgálójában a maradékra leső hajléktalanok között. 
Egy-két pályatársán, debreceni barátján kívül csupán azok tartottak ki mellette, akiknek legfeljebb annyi fogalmuk volt róla, hogy szabad idejében írogat: a Kishegyesi út kocsmáinak törzsvendégei. Mindvégig közéjük tartozott. A magunkfajta meg nemértőkkel  szemben ők voltak az igazi társai. 

Ők, akiknek sejtelmük sem lehetett, hogy a kor egyik legnagyobb írója hallgatja ott, a sarokban zavarosnál zavarosabb történeteiket. Hogy általa életük megannyi apró morzsaléka a legmagasabb rendű irodalommá változik a "Balszélső" feletti panelház második emeletén. Mert ebben aztán ne legyünk óvatosak, szemérmesek, nincs rá semmi ok:

2005 január 30-án vasárnap délelőtt a magyar elbeszélő próza klasszikusát találták meg holtan abban a lakásban, ahol évtizedek óta élt, s dolgozott.

Úgy halt meg, mint egy kivert kutya. 

Elesetten, kikészülve, magányosan. Jó ideje erre készült. Nem akart élni már...

Sajnálatos módon szülőfaluja -azóta város- is méltánytalanul megfeledkezett róla ! Lehetséges,hogy az ő műveit nem lehet múzeumba mutogatni,de egy pár sor méltatást talán mégis megérdemelne az utókortól !
Emlékét megőrizzük. 
Sámsonkerti Magazin

A Szabadságharc elbukott !

Az 1956-os forradalmi láng november 4-e hajnalán szabadságharccá fokozódott. Tamási Áron, mint szemtanú bizonyítja: „Hites, igaz forradalom volt.” 
Egy maroknyi áruló „érdekcsoport”, amely ellenforradalomról beszélt évtizedeken át, ennek megfelelően „intézkedett”: – „a szocializmusban a legfőbb érték az ember” jelszó alatt – a saját volt elvtársaikat, a másként gondolkodókat kivégeztették vagy Recsken és máshol halálra kínoztak minden rendszer – és szocializmusellenesként megbélyegzett személyt. 

Déry Tibor értelmezése szerint: „A második világháború után, 1945-ben sokan úgy képzelték, hogy új haza épül a romokon… de tíz év alatt; lépésről lépésre… kilopták talpunk alól az országot.
(Ez a folyamat sajnos tovább folytatódik 1989-től, amely jelenleg is tart, így aki teheti menekül erről a "hajóról" ...-a szerk.    )
Azt hittük a szocializmust fogjuk építeni, s e helyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak…!” 

Napjainkban is folynak harcok, „szabadságharcok”, de az is igaz, hogy ezek tartalma, skálája átalakult, kiszélesedett, finomodott. 
Hogy miért vannak háborúskodások, feszültségek?! 
Többnyire, az elmúlt 29 év bűnei és következményei miatt: nincs tisztázva, megnyugtatóan kibeszélve, lezárva az a múlt, amelytől nem tudunk megszabadulni. 
(Lehetséges, hogy most is vannak közöttünk olyan vezető politikusok akiknek nagyon nem érdekük, hogy kiderüljön a múlt illetve a múltban betöltött politikai szerepük !? )

Sámsonkerti Magazin

Emlékezzünk !

1956  október  23

Évről évre távolodik tőlünk ez a nap. Az akkori forradalmárok, vagy nevezhetjük őket, mást jobb életet akaró embereknek, már sajnos csak nagyon kevesen vannak közöttünk, akik hitelesen eltudnák mondani az akkori  történéseket. 
Az idő gyorsan múlik, de az emlékük mindaddig megmarad, míg gondolunk rájuk !

 

A háború után apáink, nagyapáink pár év alatt újjáépítették a lerombolt csonka kis országunkat, miközben lassan-lassan rádöbbentek, hogy a kommunizmus nem azt hozta nekik amit vártak, mivel kialakult egy "kommunista diktatórikus" rendszer, amit az akkori "felszabadító" Uniós (szovjet) háttérhatalom fegyverei tartottak fent, akik úgymond "ideiglenesen" tartózkodtak hazánkban.

Akkor még az emberek beszélgettek egymással, nem voltak  okostelefonok, laptopok és a többi "okos" eszközök amivel az emberek elzárkózhattak a mindennapi élet gondjai-bajai elől.
Az akkori értelmiség, az egyetemi hallgatók és Magyarország népe fellázadt a sztálinista diktatúra   és a szovjet meg­szállás ellen, így 1956 október 23.-án kitört a forradalom, amire a mai napon emlékezünk! 
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett.
Ez a nemzet szabadságharca volt a diktatúra ellen , amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként vonult be a történelembe.
Magyarország történelmében először-tizenkét napig, november negyedikéig-volt szabad ország ! 

Ugyanis a szovjet politikai vezetés  a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak nem nyújtottak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott. Emlékezzünk...

(Hatvankét évvel a forradalom után, viszont érdemes körülnézni a mai világban! Például az autóbuszokon. Mindenki lehajtott fejjel, mogorván ül és a telefonját nézi, nyomogatja.
 A beszélgetés helyett, inkább fordulnak az  telefonhoz és egyéb kütyükhöz ! Mosolyt sehol, senki arcán sem lehet látni. Lelkes, csillogó szemeket szintén nem. Megtört, beletörődött arcok mindenhol akik az élet gondjainak, problémáinak megbeszélése helyett inkább elbújnak a  technikai eszközök mögé. 
Senki nem foglalkozik, senkit nem érdekel, hogy bizonyos körök százmilliárdokat lopnak el, szemrebbenés nélkül  az arcunkba hazudnak, miközben az embereket egy árnyék, virtuális világba taszítják ahol mindenki -természetesen megfelelő kontroll mellett- kritizálhat, elmondhatja, megoszthatja véleményét ! 
Vajon "Magyarország jobban teljesít?" Ezt és így akarták anno apáink, nagyapáink ? Gondolkozzunk...)  
sakema

Meglincseltek egy autóst Encsen !

Kis híján megismétlődött az olaszliszkaihoz hasonló tragédia, amikor Encs Fügöd városrészének egyik utcájában szombat délután egy nő autójával elgázolt egy gyermeket. A boon.hu portál értesülése szerint a kislány takarásból lépett az autó elé, a sofőr nem tudta elkerülni a balesetet. A gyermek súlyosan megsérült.

A nő azonnal kiszállt az autójából, hogy a kislány segítségére siessen, de annak összeszaladó rokonsága a nőre támadt, (na vajon kik lehettek?-a szerk.) bántalmazták és az autóját is megrongálták - írja a boon.hu

A lapnak nyilatkozó helybeliek szerint a nőnek kiverték egy fogát, az autó utasát, az nő vejét pedig fojtogatták. Egy utcabeli asszony sietett az autós segítségére, és igyekezett megvédeni őt a súlyosabb bántalmazástól. A gázolót életveszélyesen megfenyegettek bántalmazói, azt mondták neki, hogy felgyújtják a házát. Az asszony aludni sem mer Fügödön, a lakását éjszaka rendőrök őrzik.

Szerk;Posta S.

Az aradi vértanúk gyásznapja

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg. 

A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

Az aradi tizenhármak és az első felelős miniszterelnök meggyilkolásával a Haynau által levezényelt megtorlás elérte csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. 
A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau – és Ferenc József – a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak. 

sakema

Magyarország jobban teljesít...vagy mégsem ?

Az emberek 69 százaléka szerint nőtt vagy nem változott a szegénység mértéke Magyarországon az elmúlt öt évben, az elmúlt 3-4 évben pedig a hazai családok negyedének romlott az anyagi helyzete – derül ki a Publicus Intézet reprezentatív felméréséből, amelyet a Vasárnapi Hírek megbízásából készített.

A lap szerint a helyzetért az emberek harmada a Fidesz-kormányokat okolja, és nagy többségben (62 százalék) vannak azok, akik szerint a kormány nem tesz meg mindent a szegénység leküzdéséért. 

A magyarok háromnegyede hónapról hónapra él, és a teljes lakosság 41 százalékát sorolják a szegények közé.

A cikk meglepő adatokra hívja fel  figyelmet: a magyarok 26 százaléka azt gondolja, hogy szegénynek akkor számít valaki, ha az egy főre jutó jövedelem havi 50 ezer forintnál kevesebb. Aki ennél többet kap, az a válaszadók negyede szerint már nem szegény, nincs súlyos létbizonytalanságban.

A felmérésből kiderült: a lakosság 39 százaléka vagy épphogy kijön a havi keresetéből, vagy hónapról hónapra anyagi gondjai vannak. Ha pedig megszűnik a havi rendszeres jövedelem, az totális elszegényedést és nélkülözést jelent.

Szerk;Posta S.