" Az októberi 12.-i választások apropóján jutott eszembe ez a régi történet, amit most megosztok Önökkel"-írja levelében T. Gábor olvasónk.
"Huszonöt évvel ezelőtt az Német Demokratikus Köztársaságban nagy ünnepségre készülődtek. 1989. október 7-én emlékeztek meg az NDK megalakulásának 40. évfordulójáról.
1990. október 3-án pedig az NDK egyszerűen beolvad nyugati szomszédjába, a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK), s így megszűnt létezni.
Annak idején egy barátom Bitterfeldbe nősült, ugyanis több évig kint dolgozott az NDK-ban és kint is maradt. Azokban a "hetvenes években" nagy kiváltságnak számított ha valaki
csereakcióban kimehetett dolgozni.
1988-ban megjelent a Világútlevél !
'89 augusztusában elhatároztam, hogy meglátogatom őket. Egy keletnémet márka hét forint volt, egy nyugatnémet viszont harminchárom forint és az OTP-től kellett (csak ez a valutaváltó bank volt) beváltani. Viszont csak 100 NSZK márkát lehetett három évenként beváltani, amit egy rózsaszínű papíron szigorúan ellenőriztek is.
Három hétig voltam kint így gondoltam ha már ott vagyok megnézem milyen is az a "rothadó kapitalizmus " és a baráttal átruccantunk
Nyugat-Berlinbe. Érdekes volt, mert a feleségének nem lehetett átjönni, mert ő NDK állampolgár volt és nem mehetett nyugatra.
Jó érzés volt nekünk magyaroknak a kék útlevéllel Kelet-Berlinben szépen, kellemesen átgyalogolni a határon, miközben a koszos, szürke városrész le volt zárva a kelet-berliniek előtt. A környező utcák is le voltak zárva és titkosrendőrök járkáltak az üres utcákon, figyelve hogy ki közelíti meg a kaput.
A kapu maga érdekes volt ! A gyalogosforgalom cikcakkos alagútszerűségen keresztül vezetett az útlevél ellenőrzés felé, -gondolom azért hogy ne lehessen simán átrontani, átfutni rajta.
Az útlevél ellenőrző ablak előtt a folyosó egyszemélyesre szűkült és hátul tükör volt felszerelve nehogy valaki megpróbáljon átkúszni.
Majd miután átjutottunk a nyugati oldalra, a környék hirtelen hihetetlen kontraszttal megváltozott, színes, csillogó és szabad forgatag közé keveredett az ember.
A fal nyugati része színes graffitikkel volt kifestve, emelvények voltak amire fel lehetett menni és át lehetett nézni a szürke, lehangoló, koszos reménytelenséget sugárzó keleti fertályra, ahol a régi házak homlokzatán helyenként még kivehető volt a negyven évvel azelőtti cégfelirat.
Nyugat Berlin maga a csoda volt számomra, csillogással, színesen, modernen öltöző csajokkal, csodaszámba menő épületekkel, terekkel, vízesésekkel, az hogy a mocsokból, a lepusztult kosz-színű, wartburgokkal és trabantokkal pöfögő városból hirtelen a jólétbe csöppent az ember.
Persze ez akkori propaganda a szocializmus felsőbbrendűségét hirdette a kapitalizmus felett ahogyan a mostani kormány is teszi, de ennek ordenáré hazugságát csak az láthatta aki megtapasztalta mindkettőt.
Furcsa dolog ez, hogy akkor ha mehettünk volna -mert ki merem jelenteni jobban volt pénzünk-, de nem mehettünk, most már "szabadon" mehetnénk de a havi "negyvennyolcezerből" nemigen telik rá, hogy világot lásson a magyar ember...
Ennek tudatában javaslom mindenkinek, menjen el szavazni és válasszon a legjobb belátása szerint ! "
Barta P.
