Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848-49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki.
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
A tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba,
akik foglyaikat átadták az osztrákoknak. Felix Schwarzenberg
miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé
állították, halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A
hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob
Haynauhoz, mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához terjesztették
föl megerősítésre.
Valamennyi tábornokot kötél általi halálra
ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást
ígértek a fegyverletétele előtt. Dessewffy, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és
Schweidel József ítéletét Haynau „kegyelemből" golyó általi halálra
változtatta. A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi
forradalom első évfordulóján - hajtották végre, ami ezért a forradalom
és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe. A vesztőhelyen 1881-ben
állítottak fel obeliszket kegyeletből.
RIADÓ!
Sikolt a harczi síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hi hazád, kifent aczélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát!
Él még a magyarok nagy Istene,
Jaj annak, aki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bir velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk!
Nem kell zsarnok...! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk acsarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,
Mi undok és galád lelkébe tőrt verünk.
A föld talpunk alatt, s fejünk fölött az ég
Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,
S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszúért!
Tiporva szent jogunk, szent harcczal ójuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a szolgalelkű gazt,
A zsarnokok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.
Elé, elé, jertek, haramiahadak,
Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,
Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.
Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,
S csatára milliók imája bátorít,
Ó drága véreink, vagy élet, vagy halál,
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.
Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy istene,
jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk!
(1848.)
Czuczor Gergely.
